Meditációs tapasztalatok: önismeretünk, gyógyulásunk útjának nyersanyagai, eszközei, terei

2023.08.04

Napjainkban egyre divatosabbá válik a meditáció. Vannak, akik saját vallási közösségükben a különböző imamódokban találnak rá meditációs technikákra, és vannak, akik mindenféle vallástól és spirituális tartalomtól függeltenül ismerkednek meg a meditációnak különböző formáival.               A keleti meditációk testi és pszichés egészségre gyakorolt pozitív hatását évtizedek óta tudományosan kutatják az orvosok és pszichológusok. Egyre több olyan kutatási eredmény lát napvilágot, amely bizonyítja, hogy a meditáció gyakorlása az idegrendszer szintjén pozitív változásokat idéz elő. 

Ebben az írásomban azt próbálom meg körüljárni, miért és hogyan fejthetik ki a meditációs tapasztalatok gyógyító erejüket, és hogyan lehet ezt a gyógyító erőt minél teljesebben befogadni, vele együttműködni. 

Életünk első hónapjainak/éveinek a tapasztalatai határozzák meg azt a módot, ahogyan viszonyulunk önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz. Hogyha ezek az első tapasztalataink arról szóltak, hogy szüleink, gondozóink elégséges mértékben és megfelelő módon tudtak válaszolni a szükségleteinkre, akkor kialakul bennünk a biztonságérzet a világban, saját testünkben, a bizalom az emberek iránt.                     Egyfajta "jól vagyok, otthon vagyok a testemben", "tudok kapcsolódni", "alapvetően minden rendben" zsigeri érzések. De ha szüleink, gondozóink nem tudtak ilyen módon válaszolni a szükségleteinkre, akkor egy diffúz kellemetlen zsigeri érzés határozza meg belső világunk. Később ezt úgy önthetjük szavakba, hogy "a világ veszélyes hely", "az emberek megbízhatatlanok", "velem valami baj van, de nem tudom, hogy mi". Ez így leegyszerűsítően leírva a két véglet, és mindegyikünk alaphangulata valahol a két szélsőség között helyezkedik el, személyes, egyedi színezettel. 

Önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz való viszonyulásunk két egymással összefüggő síkon jelenik meg: a zsigeri érzéseink és a gondolataink síkján. A zsigeri érzéseink alaphangulatát főként ezek az első tapasztalatok adják meg, a gondolatainkat pedig egyrészt az, ahogyan ezeket szavakba öntjük, másrészt az, amit hallunk másoktól önmagunkról, az emberekről és a világról. Amennyiben az alaphangulatunk egy diffúz kellemetlen zsigeri érzés, már az is nagyon sokat tud segíteni, ha megpróbáljuk szavakkal kifejezni, hogy mit mond el ez a kellemetlen zsigeri érzés arról, akinek önmagunkat, embertársainkat és a világot látjuk. Sokszor meglepődhetünk azon, hogy mennyire ellentmondanak az így megfogalmazott gondolatok annak, amit gondolni szeretnénk.

 Fontos ez a reflexió

Mégis, a gondolati munka nem elég, hiszen ezt a zsigeri érzést elsősorban nem szavak hozták létre, hanem éltünk első néhány            hónapjának/évének testi és kapcsolati tapasztalatai. 

Tapasztalat okozta seb pedig csak tapasztalattal gyógyul. Ezen a ponton lép be a meditációs tapasztalat szerepe. 

A különféle meditációs technikák segítségével idegrendszerünknek azokat a részeit hozhatjuk működésbe, amelyek a korai kedvezőtlen tapasztalataink miatt nem tudtak megfelelően kifejlődni. A meditáció alkalmas tér arra, hogy ezek bekapcsolódjanak, és azáltal, hogy működésbe lépnek, eljezdjenek fejlődni, megerősödni. Ezáltal olyan testi, zsigeri tapasztalatokra teszünk szert, amelynek addig híjjával voltunk.      A meditációban testünk olyan működésmódokat tapasztal meg, tanul meg, amelyekre szüksége van, de eddig nem volt lehetősége az elsajátításukra. Ez a biztonság, a gyöngédség, a szeretet, a bizalom, a remény, az (ön)együttérzés, az egységélmény tapasztalataival jár együtt. Ha szavakba szeretnénk önteni azt, amit ilyenkor megélünk, azt tapasztaljuk, hogy kevesek a szavak, talán valami ilyesmit tudunk mintegy dadogni: "jó vagyok", "lehetek az, aki vagyok""biztonságban vagyok a testemben", "semmit sem kell siettetnem, van időm változni", "vannak emberek, akikben megbízhatok", "mélyen összetartozom a világgal és az emberiséggel". 

A meditáció terében megjelenő tapasztalatok már önmagukban gyógyítanak, hiszen edzik az idegrendszerünk eddig fejletlen részeit. Két nagyon fontos tapasztalathoz segítenek hozzá: egyrészt megnyitnak a biztonságnak, a szeretetnek, az elfogadásnak, az együttérzésnek a gyógyító tapasztalataira, amelyeket korábban nem volt lehetőségünk megtapasztalni, másrészt ennek a biztonságnak, önszeretetnek, önelfogadásnak, önegyüttérzésnek a talaján lehetővé teszik, hogy rálássunk a hiányosságainkra, téves gondolatainkra, emberi játszmáinkra olyan módon, amitől nem önt el a szégyen, az önvád, a tehetetlenség saját gyengeségeinkkel szemben, hanem egy belső megtartottság tapasztalat biztonságában vágyat érzünk a saját ritmusunkban változni, gyógyulni. 

E két tapasztalat az önismeretnek és a gyógyulásnak nagyonis fontos nyersanyaga, eszköze és tere. A hagyományos spirituális irányzatok, világvallások hagyományában mindig is szorgalmazták, hogy azok, akik komolyan bele akarnak ereszkedni a meditációs technikák világába, kérjenek segítséget egy tapasztaltabb közösségi tagtól. Mégha a mi korunkban sokszor ezeket a meditációs technikákat minden spirituális irányzattól mentesen gyakorolják sokan, a valamilyen értelemben vett kísérés szükségessége akkor is valóságos. 

Egyrészt azért, mert kapcsolatban sérülünk és kapcsolatban gyógyulunk. 

Mindaz a megtartottság tapasztalat, mindaz az egységélmény, amit a meditációban megélünk, akkor járja át és gyógyítja lényünk, testünk, pszichénk, személyiségünk egészét, ha megosztjuk egy másik emberi lénnyel, ha közösen éljük át. Másrészt azért, mert a meditációk alatt találkozunk mindazzal, ami bennünk gyógyulásra szorul, ezt pedig fontos kimondanunk, szavakkal, képekkel megfogalmaznunk, és megtapasztalnunk azt, hogy egy másik ember elhordozza, elviseli, mellettünk marad, bármilyen sötét legyen az, amivel találkozunk magunkban. Sötét oldalunk megismerésében, felderítésében a meditációs tapasztalatok hatalmas nyersanyagot jelentenek. Jó ezt kibontani egy önismereti folyamatban, megbeszélve valakivel. Meditációs tapasztalatainknak egy másik emberrel való megosztása abban is segíthet, hogy ezek a tapasztalataink integrálódjanak mindennapjainkba. 

A meditáció nem menekülés a valóságtól, mindennapi életünk küzdelmeitől. Nem néhány perc, vagy akár óra, amiben a valóságtól elszakítva, mintha kábítószereznénk, megpróbáljuk jól érezni magunkat. Mindaz az újfajta tapasztalat, újfajta működésmód, újfajta zsigeri érzés, amit a meditáció folyamán megtapasztalunk meg szeretne jelenni a leghétköznapibb életkörülményeink közepette is. 

Ez az integráció hosszú út, de enélkül a gyógyulás nem teljes. Ezért érdemes meditációs utunk mellé utitársat keresnünk. Akár egy jó barátot, aki már jártas ezen az úton, vagy egy szakembert, aki ismeri ezt az utat. Nem a diploma, a rang, a tekintély számít itt, hanem a tapasztalat, az együttérzés, a nyitottság, a másik ember tisztelete. 

Így válhatnak a különféle meditációs tapasztalatok a nagyon is mély gyógyulás útjává!

ismerd meg a cikk szerzőjét